Ásó, gyűszű, fakanál

Vince 8 éves lett. Édes kicsi fiam… Nem jutott dűlőre azzal kapcsolatban, hogy Harry Potteres, vagy jelmezes bulija legyen, én meg mondtam neki, hogy hát csináljunk elvarázsolt bulit, amire mindenki jöjjön jelmezben. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett neki az ötlet, majd kétnaponta más ötlettel állt elő saját jelmeze ügyében, végül Dér Jankónak öltözött. Nagyon… Tovább »

Nagyon szeretem a süniket, tök cukik. És alig vártam, hogy végre az én öko-bio szupervegyszermentes kertembe is befészkelje magát pár süni, a gyerekek is hogy örülnének, meg minden. Évek teltek el, mikor egy este lépcsőn üldögélős teázgatás közben végre felfedeztünk egy sünit, hát majdnem felébresztettem a gyerekeket, hogy nézzétek! Süni! A mi kertünkben! – de… Tovább »

A halál nehéz téma. És azt gondolom, hogy a hozzá kapcsolódó szertartások, ünnepek nem a halottakról szólnak, hanem az élőkről. Hogy a temetkezési szokásaink hogyan alakultak ki, azt nem tudom, de minden temetkezési szokásnak az a gyökere, hogy valahogy fel kell dolgozni azt, hogy volt itt valaki, aki köztünk élt, és már nincs. A több… Tovább »

Őszi szünet van. Eddig húztam, de csak nem úsztam meg, hogy 3 gyerekkel elmenjek bevásárolni. Alig mentünk pár métert a szupermarketben, amikor a fiúk kiszúrták a szemmagasságukban elhelyezett, pedáns sorba rendezett dinó tojásokat. – anyúúúúú, anyuci, kérlek-kérlek-kérlek-kérleeeeeeek! – már a nyelvemen volt, hogy még mit nem, de aztán gyorsan végigpörgött az agyamon, hogy végül is… Tovább »

Ez volt az egyetlen dolog, amit nem üdvözült mosollyal az arcomon szereztem be Vince születése előtt.  Azzal vigasztaltam magam, hogy erre úgysem lesz szükség, az én gyerekem vasból lesz, sosem fog folyni az orra. Ez elég hülyén hangzik, de valahol a lelkem mélyén tényleg ebben reménykedtem. Persze az elkerülhetetlen bekövetkezett, és előkerült a rettegett szerkezet…. Tovább »

„Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok,… Tovább »

Nem vagyok egy szuperanya. Rendre nem sikerült őket megtanítani, mert nálam a takarítás után szokott úgy kinézni a lakás, mint másnál takarítás előtt. Ehetnek csokit, gumicukrot, nézhetnek tévét, miközben a kanapén dobozból pizzát esznek és kólát isznak hozzá, és netezhetnek is. Ha meleg van, beleléphetnek a pocsolyába, sarazhatnak a homokozóban, és tőlem magukat is összesarazhatják,… Tovább »

Hetek óta kint van a plakát a városban: Vincusék iskolájában, Harcosok éjszakája, szombaton, 17.30-kor. Vince nagyon nyúzott érte, hogy nézzük meg, hát gondoltam én, hogy valami küzdősport bemutató, iskolában, délután, miért is ne. Szombat, Drágaember is ráér, majd elviszi a fiúkat. Csak aztán úgy alakult az élet, hogy Drágaember egész délelőtt betonozott, azt mondta, hulla… Tovább »

Pénteken duatlon verseny volt a városban, Vince is indult, Tomiék pedig katica táncot mutattak be a színpadon az ovis csoporttal. Drágaember ki tudott  venni egy nap szabit, a fiúk legnagyobb örömére. Reggel elvitte Tomit az oviba, mert még próbáltak egyet fellépés előtt, aztán kibicikliztek Vincével a verseny helyszínére. Mi utánuk Nellivel, babakocsival. Gyönyörű idő volt,… Tovább »

Imádom a vendégeket. Mindig úgy örülök, ha jönnek. Mert hozzánk az esetek 95%-ában olyanok jönnek, akiket szeretek, akikkel jó az étkezőasztalhoz letelepedni egy kávé mellé, sütit enni, vagy a kertben sütögetni, szeretem, amikor egy csomó gyerek szaladgál körülöttünk, szeretem, amikor zsong az egész ház. Na, nem mintha nem zsongna magától amúgy is. Egy baj van… Tovább »