Mégis inkább Dánia…

Olvasom itt az nlcafe-n, hogy hol a legjobb nőnek lenni.

Na hol? Izlandon. És miért?  Hát többek között (oktatás, egészségügy magas színvonala – ezért talán férfinak is jó lehet ott lenni…) azért, mert „A munkaerkölcs a lehető legjobb, rengeteg egyedülálló anyuka dolgozik és a közösség megbecsüli őket”

Hát… izé… be kell vallanom, mindig is arra vágytam, hogy egyedülálló anyukaként –bocs  Drágám!- dolgozhassak, így válván a közösség megbecsült tagjává. Amúgy köszi, hogy a „munkaerkölcsömet” -háztartásbeli lévén – egy huszárvágással a béka segge alá helyezték, de zágsón.

Na nézzük tovább: „Ahol a legjobb női politikusnak lenni: Ruanda. Ruanda a világon az egyetlen ország, ahol a parlamenti képviselők többsége nő: a 80 képviselői helyből 45-öt nők birtokolnak.”

Valószínűnek tartom, hogy politikusnőink (most tényleg nem a szőrszálat akarom hasogatni, de mi az a női politikus?) Lendvai Ildikótól Selmeczi Gabrielláig mind arról álmodoznak, hogy bárcsak Ruandában élnének és azoknak a nőknek a hangját hallathatnák, akik a leggyakrabban esnek népirtás áldozatául.

Amúgy alapból nem hiszek abban, hogy olyan jó lenne nekünk, ha több politikusnő ülne a Parlamentben. Olvastad Merle-től a Védett Férfiakat? Na az jut róla eszembe.  Hogy Ruandában ez hogy van, azt nem tudom, de a világnak azon a felén, amit én ismerek, azt gondolom, hogy ez az egész feminizmus nagyon félrement. Mert nem vagyunk egyformák. Vannak férfiak és vannak nők. És vannak női szerepkörök és férfi szerepkörök. És amikor a nők elkezdtek egyenlő jogokért harcolni, akkor nem azt mondták, hogy azért kérik az egyenlő jogokat, mert a társadalom számára a női szerepkörök is vannak olyan fontosak, mint a férfi szerepkörök, hanem azt hangoztatták, hogy ők is képesek ellátni a férfi szerepköröket. Ezzel tulajdonképpen kiállítva a bizonyítványt a női szerepkörökről. A világnak azon a felén, amit én ismerek, a női szerepkörök már-már cikinek számítanak.

És most kérlek, ne érts félre.  Nekem semmi bajom azokkal a nőkkel, akik vállalatot vezetnek, vagy a parlamentben ülnek, vagy nyomozók, vagy jégkorongoznak, vagy akármilyen hivatásuknak élnek. Én sem a fióknak szereztem a diplomámat. De most komolyan ettől jó nőként élni valahol? Hogy hány képviselőnő ül az országgyűlésben és százalékosan hány nő dolgozik munkahelyen?

Túldramatizálom? Ok, csak olvasd végig ezt a hollegjobbnőneklenni cikket. Még Burundit is képesek voltak beleírni: „Ahol a legtöbb nő dolgozik: Burundi. A kelet-afrikai Burundiban a nők munkaerő-piaci részvételének aránya 92 százalék!” Wow! 92%! Az már lényegtelen apró részlet, hogy ott a lakosság 70%-a él a szegénységi küszöb alatt, minden négy gyerekből csak egy jár iskolába, a felnőtt lakosságnak pedig több mint 10%-a HIV fertőzött. Máris megyek csomagolni. (ha Burundi csak a poén kedvéért került a cikkbe, én kérek elnézést)

Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert kitértek az egyik legősibb női szerepkörre, az anyaságra is. Lássuk hol a legjobb anyának lenni? Norvégiában. Nos, még sosem jártam Norvégiában, nem vonom hát kétségbe, hogy ott tök jó az anyáknak, lássuk hát, mit írnak, miért: „Norvégiában a legkisebb a gyermekágyi halandóság kockázata, és szinte minden szülést szakember vezet le.”

Ez eddig nagyon szép, tényleg. Azért szívesen olvastam volna tovább is, de ennyi, Norvégia azért az anyák paradicsoma, mert ott a legjobb szülni. És azután? Anyának lenni ennyi? Megszültük, túlélte a gyerekágyat, téma lezárva? 6 hét után irány vissza GDP-t termelni (nekem 3 hét után kellett elvállalnom egy munkát, de könyörgök, ez nekem nem volt jó…), és ha nem vesznek vissza a munkahelyünkre, álmodozhatunk róla, hogy bárcsak Burundiban születtünk volna.

Azért nem baj, ha én a felhozatalból mégis inkább Dániát választanám? „Ahol a nőknek a legtöbb szabadidejük van: Dánia. Dániában a nőknek napi szinten 57 perccel több idejük jut a kikapcsolódásra, mint a férfiaknak.” – már csak arra lennék kíváncsi, hogy ugyan mit értenek kikapcsolódás alatt…