Hajvágás

Mióta egyszer bugyiban, félig legyantázott lábbal kergettem a másfél éves fiamat, aki elcsórta a pedikűrös pengéjét, én gyerekekkel szépségszalonba csak akkor megyek, amikor az ő hajukat kell levágni. Szerencsére a fodrásznő, akihez járok egy tündér és végtelen türelemmel rendelkezik. Persze két kisfiúnak akár én is végigszaladhatnék a fején egy géppel, de én ehhez tök béna vagyok, úgyhogy amikor megnő a hajuk, irány a fodrász.

Tomi már az oviban kiverte a cirkuszt, krokodilkönnyekkel bömbölt, hogy ő ugyan nem megy fodrászhoz, ő az udvarra akar menni játszani, én meg csitítgattam, hogy jaj ne sírj már drágaságom, hát nézd már meg, milyen hosszú  a hajad, el kell mennünk a fodrász nénihez. Mire ő elkezdett toporzékolni és azt kiabálta, hogy az egész az én hibám, mert kellett nekem annyit mosni az ő haját, biztos attól nőtt így meg.

Na, bőgött egész úton, persze akkor esett le, hogy Nelli jóvoltából az utolsó utáni pillanatban kellett nadrágot cserélnem, és ennek a zsebébe már nem tettem zsebkendőt. Márciusban ugye még falevél se nő az ágakon, még jó, hogy találtam egy régi csoki papírt Vince zsebében – hogy került az oda? Mindegy, úgy megörültem neki, hogy nem firtattam. Megérkeztünk a szépségszalonba. A fodrász hölgy épp egy idősebb nő haját festette. Tomi abbahagyta a sírást és odament a székhez érdeklődni, hogy miért keni rá a néni fejére azt a fehér festéket, és ha már rákeni, miért pont ezt a büdöset. Én gyorsan elrángattam onnan, szerencsére Nelli felébredt és rázendített, mire mindenkinek leesett a szalonban, hogy jé, kisbaba, és jajjdecuki. Persze Tomi egy percre se vette le a szemét a „fehérre festett” fejű néniről, és amikor szegény leült egy fotelbe, odament hozzá és megkérdezte, hogy ragad-e, és azzal a lendülettel meg is tapogatta a fejét, majd fontoskodva közölte, hogy nagy butaság volt így összekenni, nagyon sokáig fog tartani, míg ezt mind le tudja mosni. Még szerencse, hogy a hölgy a humoránál volt, és nevetve megnyugtatott, hogy az ő unokái is ilyenek.

Vince ült elsőnek a székbe, és amikor a gép egy picit meghúzta a haját, elég látványosan méltatlankodott, mire Tomi megszeppenve odaszaladt, és csekkolta, hogy a bátyjának megvan-e még mindkét füle. De végre lepattant a hajfesték témáról, megfogta Nelli bojtos sapkáját és elkezdett vele bábozni egy használaton kívüli fodrászszék támlája mögött. Amikor ő került sorra, a biztonság kedvéért a kezeit a fülére tapasztotta. A fodrásznő végtelen türelemmel megnyugtatta, hogy mindkét füle épségben fogja átvészelni a műveletet.  Ekkor elcsent az asztalról egy pemzlit, és csak úgy volt hajlandó betenni a kezeit a takaró kendő alá, ha azt is beteheti oda, persze a legváratlanabb pillanatokban rántotta elő.

Azt hiszem, legközelebb az én hajamat is be kell festeni…