Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy még vezetni sem tudok, nemhogy parkolni, és azt is szeretném leszögezni, hogy nagyon ronda dolognak tartom, ha valaki beáll egy mozgássérülteknek fenntartott helyre. De tudok rosszabbat. Bár erről nem papol senki, erről senki sem vezet nyilvános szégyenfalat a neten.
Laktam 5 évet Pesten, ebből másfelet kisbabával. Mint már említettem, nem tudok vezetni, szóval nap mint nap gyalog járkáltam, babakocsit tolva a mellékutcák járdáin. Meg az út közepén. Ilyenkor nagyokat dudálva, cifrákat beszólva, pocsolyavízzel beterítve haladtak el mellettem, mutogatva, hogy ott a járda, kisanyám!
No igen, a járda. A járdán szorosan egymás mellett ott parkolnak a kocsik. És minden nap, nem túlzás, minden áldott nap volt legalább kettő, de inkább több, amibe beleütköztem, mert úgy állt fel a járdára, hogy az épület és a kocsi között én már nem fértem el a babakocsival. Akadna a logikus megoldás: hát kikerülöm, aztán gyorsan vissza a járdára. Aha. Csak az a baj, hogy a parkoló kocsik között sem férsz ki egy babakocsival, szóval ilyenkor vissza kell menni egy szabad helyig, sokszor egy kereszteződésig, az úton végig vissza, és sokszor csak a következő kereszteződésnél lehet visszajutni a járdára. Beszólásokat nyelve, pocsolyavízzel beterítve.
OK, a kismamákat nem kell sajnálni, hiszen mindez bőven kitelik az idejükből körömreszelgetés közben, viszont ahol egy babakocsi nem fér el, ott nem fér el egy kerekesszék sem. És valahogy mindig az jut eszembe, hogy aki habzó szájjal húzza rá a vizes lepedőt arra, aki egy bevásárlóközpont előtt jogtalanul elfoglal egy mozgássérülteknek fenntartott helyet… az vajon hányszor állt már fel teljes lelki nyugalommal úgy a járdára, hogy veszélyes kerülőre, járdaszegéllyel birkózásra kényszerített mozgássérülteket?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: