Fogtündér

Miután Húsvétkor telepityeregtem pár zsebkendőt, mert Vincus megkérdőjelezte, hogy a nyuszi hozza a csoki tojásokat, most nagy örömmel láttam, hogy a Fogtündér még tartja magát.

-Anya, anya, anya! Nééééézd! Kiesett a fogaaaaam!- mutatja nagy boldogan, majd gyorsan hozzáteszi, hogy bárcsak gormitit (vagy mi a francot, ilyen kis műanyag , előállítási költségének 50szereséért eladott szörnykütyü) hozna neki érte a Fogtündér.

-Azt a mindenit! Ez igen!- örülök együtt a gyerekkel, de a mosolyom nem egészen őszinte, és megfogadom magamban, hogy most aztán tuti csinálok valamelyik fiók mélyén egy fogtündér ajándék raktárt az este 8-kor kipottyanó fogak esetére. –Hívjuk fel apát, jó? Ezt neki is feltétlenül hallania kell!

Apa rutinos és veszi a lapot, hozza is a kütyüt hazafelé, egy alkalmas pillanatban a zsebéből a zoknik közé csempészi, elégedetten összekacsintunk, minden sínen van. Vincus ábrándos fejjel elhelyezi a fogacskát a párnája alatt, pont középre. Én meg rábeszélem, hogy tegye már ugyan a párna valamelyik széléhez közel, képzelje már el, hogy szegény kis törékeny fogtündér majd’ kilapul, mire a nehéz feje alól kicibálja azt a fogat!

-Anya, szerinted mit csinál annyi foggal a Fogtündér? Mire kell neki?

-Nem tudom kicsim. Biztos gyűjti, mint te az ásványokat.

-Hm…nekem van egy hipotézisem! (Nincs kicsi gyereked, mi? Hehe. A T Rex expressz című mesében szokta mindig ezt mondani egy idegesítően tudálékos T Rex kölyök, akit egy roppant toleráns pteranodon család – ezek olyan kisebb repkedő jószágok- nevel.)

– Halljam …(belül nagy sóhaj, ennyit a Fogtündérről is…)

– Szerintem egy hatalmas várat épít belőle magának! Szerinted hova kerül majd az én fogam? Szerintem egy kis oszlop lesz belőle, mert ez olyan hosszúkás!

– Igen, annak tényleg jó lesz! – :o))))) –

Gyerekek elalszanak, apa elalszik, anya is elalszik… még jó, hogy Nellire lehet számítani, mert éjszaka elkezdett bömbölni, én meg szoptatás közben kaptam a fejemhez, hogy húha! A fog! Miután Nelli elaludt, próbáltam néma csendben, lábujjhegyen megközelíteni a nappalin keresztül (itt alszik Drágaember) a gyerekszobát. Persze ráléptem egy kisebb mekis kütyüre.

-aaaaúúúúúúú! – Drágaember felriadt, és érdeklődött, hogy mit csinálok. Én meg néma jajveszékelés közben suttogtam, hogy megyek Vincéhez.  Drágaember nem érti, kicsit hangosabban kérdezi, hogy mi van?! Mire én, hogy cssssssss! és meglengettem a gormitis zacskót. Ami a sötétben, szemüveg nélkül kb annyit ért, mint amikor a gyerekek mutogatják a telefonban, hogy nézd, Nagypapa, milyen autóm van!

-Miii?!?!?

–Jajjjjcsöndbelegyémá, bakker, ÉN VAGYOK A FOGTÜNDÉR!

Na, az ágyig már csak egy kisvonat kereke és egy lego emberke feje fúródott a talpamba, szerencsére Vincus ájultan durmolt, nem ébred fel a csere alatt, másnap reggel meg tök boldogan szaladt megmutatni, hogy mit kapott.

Drágaember meg álmosan panaszkodott, hogy rémes éjszakája volt, Tomi járkált álmában, a szomszéd csapkodta a kocsiajtót, neki fájt a feje, és amikor már végre elszundított, akkor fölvertem és lecsesztem valami olyasmivel, hogy én vagyok a fogtündér.