Lázadás

Először is el szeretném mondani, hogy nálamnál nagyobb sznobot még a Föld nem hordott a hátán. Komolyan. Sokan mondják, hogy nem erőltetik a diplomát, mindegy, az a lényeg, hogy boldog legyen a gyerek.  No, én azt szeretném, hogy diplomásan legyen boldog az a gyerek.  Tőlem lehet cukrász, ha az a szíve vágya, de előbb lesz szíves elvégezni a Vendéglátóipari Főiskolát.

Viszont nem hiszem, hogy az egész gyerekkoruk erről kellene szóljon.

Miért gondolják egyre többen, hogy a gyerek majdani sikereit az alapozza meg, hogy a lehető legkorábban közösségbe zavarják, ott mindenféle módon fejlesztik és fejlesztik, és már úgy megy a gyerek iskolába, hogy ír, olvas, számol, és iskolából hazatérve is leül az íróasztalhoz, és szorgalmasan írja a sormintákat?

Azt mondja egy ismerős anyuka fejcsóválva, hogy ebben a világban csak így lehet érvényesülni. Hm. Hát nem tudom. Ahány középsuliban tanító ismerősömmel eddig beszéltem, senki sem mondta azt, hogy akkorát emelkedett volna itt a színvonal, hogy hűha, és már egy matek érettségihez ismerni kell az integrálszámítást és csuklóból kell kirázni a differenciálegyenleteket, fel kell kötni a gatyát.  Sőt. Na de nem akarok itt bezzegazénidőbenezni, maradjunk annyiban, hogy érettségiig ugyanoda kell eljutni, mint anno nekünk. Akkor meg miről beszélünk?

Én merem állítani, hogy a legtöbb azon múlik, hogy miután az ember kijárta az általánost, végigálmodozta a középsulit, a vizsgák között kitombolta magát az egyetemen, a friss diplomájával meg a világmegváltó terveivel kinek a keze közé kerül.  Kitől lesi el a szakma meg a kapcsolódó minimdenség csínját-bínját.

2 diplomával, nyelvvizsgával, 7 versenyszférában lehúzott évvel a zsebemben azt kell mondjam, hogy tőlem még egy állásinterjún meg nem kérdezték, hogy hol szereztem a diplomámat, pedig istenuccse én csináltam mindkettőt. (na jó, ami a rajzokat illeti, az egész család meg a fél baráti kör ott sraffozott nálunk a leadás előtti napon) Az se érdekelte őket, hogy hányas lett a matek szigorlatom, nemhogy az, hogy melyik általánosba jártam, vagy hogy elsőben karácsonyra tudtam-e már olvasni.  Nem mellesleg nézzünk már körül a saját szakmánkban, most komolyan, én nem sok felsővezetőt tudok mutatni, aki anno boldogult diákévei alatt nem Bacchusnak és Ceresnek szentelte volna a szorgalmi időszakokat.

5 éve még csak kapkodtam a fejem a játszótéren, ahol azt magyarázták az anyukák, hogy azért adják bölcsibe a gyereket, hogy könnyebb legyen neki az oviban. Ma ez már széles körben elfogadott álláspont, az oviba már annyi mindent belesűrítenek, hogy arra kérem már fel kell készülni. Anyukám azt meséli, hogy amikor ő volt kicsi gyerek, rá a nagymamája vigyázott, nem járt oviba, bár volt rá lehetőség a városban, de csak az adta be a gyereket, aki a felügyeletét nem tudta máshogy megoldani. Aztán az én gyerekkoromra már az óvoda egyfajta iskola előkészítőként kezdett működni, mára már egyértelműen az. Az én gyerekkoromban bölcsibe akkor került egy gyerek, ha máshogy nem tudták megoldani a felügyeletét és az anyukájának mindenképpen vissza kellett menni dolgozni. Mára már a bölcsire egyfajta óvoda előkészítőként kezdenek gondolni, és egyre erősödik ez az álláspont. Szerintem itt kellene megállni, venni egy nagy levegőt, és körülnézni hogy mit teszünk, mert ha ez így megy tovább, az unokáinkat a szülőszobáról egy speciális intézménybe viszik, ahol fölkészítik őket a bölcsödére.

És mindezt miért? Miért zavarjuk közösségbe a még beszélni sem tudó gyerekeinket, akiknek még a pelenka is a seggén van? (Nem, hangsúlyozom _NEM_ azokról beszélek, akiknek be _kell_ adni a gyereket! Bármikor adódhat nálunk is úgy az élet, meg a hiteltörlesztés, hogy Nelli babám hipp-hopp bölcsödében találja magát) Hogy majd könnyebb legyen neki az iskola. Pedig az iskola, úgy en bloc, nem lesz ám könnyebb. Ami könnyebb lesz, az az első osztály.

De mesélek én valamit. Nekem mindkét diplomám műszaki, és mindkettőt a hagyományos porosz rendszerben szereztem. (ahol ugyanazzal a tankörrel tanulja végig a diák az iskolát, évfolyamonként meghatározott órarenddel, ha valamiből bukik, akkor ismételni kell a komplett félévet.) Amikor a másodikat szereztem, az első két évfolyamon király életem volt, a mindenféle (gyilkos) alapozó tárgyakból vagy fel voltam mentve, vagy 90%-ban már ismertem az anyagot.  Az új tárgyak nem voltak túl nehezek, és rengeteg időm és energiám maradt rájuk, hiszen nem kellett szenvedjek matekkal meg ábrázoló geometriával. Na de jött a harmadév, amikor már csőstül jöttek a számomra vadonatúj szakmai tárgyak, meg ugye a rengeteg rajzfeladat, én meg hát ugye nekiálltam a 2 év alatt megszokott nyugis tempómmal… mire észbe kaptam, majdnem kivágtak félévre. Amit én a felnőtt eszemmel helyén tudtam kezelni, na de egy harmadikos kiskölyöknek is menne ez? Hogy éli majd meg, hogy 1-2 évig tengilengi tempó mellett is ő volt az ász, aztán hirtelen a nyakába szakad a valóság, amikor minden tananyag új, amikor keményen be kell osztania az energiáját és az idejét? Előbb-utóbb eléri a tananyag azt a szintet és mennyiséget, hogy nem fogja tudni a szülő megtanítani előre, de még arra sem lesz elég az a kis idő, amit este eltölt vele, hogy lépést tartson. Pláne, ha több gyereke is van. Javarészt magára lesz utalva. És szerintem inkább ez az, amire fel kellene készíteni, és semmiről sem marad le az, aki végigjátszotta élete első 6 évét. 1.-2. osztályban tanuljon meg az a gyerek értően olvasni és olvashatóan, helyesen írni, meg a 4 alapműveletet stabilan. ÍAz a pedagógus, aki erre 2 év alatt képtelen megtanítani egy átlagos képességű gyereket, aki az életét addig egy tanyán töltötte az anyukája szoknyája mellett, az szerintem adja vissza a diplomáját. ) 3.-4. osztályban tanuljon meg tanulni. Aztán 5.-től legyen kedves rákapcsolni, gimiben meg ami a csövön kifér. És ebben én, mint szülő, nem úgy tudok a legjobban segíteni, hogy 1 évesen két tannyelvű bölcsödébe íratom, hanem úgy, hogy itthon béke van és nyugalom.

Tomi fiam most nagycsoportos.  Év végén én nem akkor leszek elégedett, ha kitöltve sorakozik sok-sok fejlesztő munkafüzet, szólót énekelt az anyák napi műsoron, megnyerte a városi úszóversenyt és elszavalja az Anyám tyúkját, hanem akkor, ha jó sok nadrágjának a térdét amortizálja le az udvari kúszás-mászásban és még mindig feleségül akarja venni az óvónéniket.