Ez volt az egyetlen dolog, amit nem üdvözült mosollyal az arcomon szereztem be Vince születése előtt. Azzal vigasztaltam magam, hogy erre úgysem lesz szükség, az én gyerekem vasból lesz, sosem fog folyni az orra. Ez elég hülyén hangzik, de valahol a lelkem mélyén tényleg ebben reménykedtem. Persze az elkerülhetetlen bekövetkezett, és előkerült a rettegett szerkezet. Na és akkor most melyik részét hova? Ja, hogy ezt így össze…nem fordítva… na megvan…és akkor most ezt a gyerekem pinduri orrába??? – a doki azt mondta, hogy muszáj, és felsorolta, hogy mi mindent okozhat a takony, ha ott pang az orrocskájában. És mivel fél gyerekkoromat meleg sóval a fülemen töltöttem, gondoltam, ok, akkor elő a porszívóval, legalább használom valamire.
Na, ez a porszívó ügy egyik fiamnak sem lett a kedvence, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. A nagyszülőkről nem is beszélve, akik konkrétan közölték, hogy ők ebben nem vesznek részt, és ez szadizmus, és mi is felnőttünk anélkül, hogy egy 1800 W-os porszívóval nekiestek volna az orrunknak, naugye. Ami hagyján, de Drágaembert is megfertőzték, naná, neki nincsenek ilyen melegsószorongatós emlékei, és amikor az épp aktuálisan taknyos pulyával küzdöttem, képes volt mindig nagyot sóhajtva megkérdezni, hogy Mit csinálsz te azzal a szerencsétlen gyerekkel?!
És amíg picik voltak, az még csak hagyján, a doki (még a pesti) kiképzett: gyerek a szőnyegre, én fölé térdelek, a lábaimmal leszorítom a karjait (hogy közben ne nehezedjek rá a súlyommal, ahhoz olyan izmok szükségesek, amikről korábban nem is tudtam, hogy léteznek), és rögzítem a fejét, majd a kezemmel irányítva a kütyüt kiszívom, amit ki kell. Állítom, hogy a kisgyerekes anyák már csak röhögnek a cirkuszi akrobatákon. Később azonban már simán menekülőre fogták, és bespuriztak az ágy alá, onnan villogtatták rám a gyönyörű szemeiket: na innen szedj ki, ha tudsz, majd amíg az egyiket végre elkaptam, a másik nekem esett a műanyag kardjával, hogy ne cinájjad már!- ne cinájjad már! –őt csak mindenféle csokimegvonást és nagy pofont beígérve tudtam megfutamodásra bírni, de persze az arcára volt írva, hogy mit gondol az anyjáról. És akkor jött Drágaember, hogy Mit csinálsz te azzal a szerencsétlen gyerekkel?! Hát bírom én ezt idegekkel? Nem. Szerintem be kellene vezetni azt a fogalmat, hogy orrtisztaság, esküszöm, jobban örültem neki, mint a szobatisztaságnak, pedig az se volt nálunk egy egyszerű történet.
És amikor végre már mindenki maga fújta ki, amit ki kell, egyszer csak ott találtam magam nagy pocakkal a patikában, és hallottam, ahogy kimondom: egy orrszívó készletet kérek szépen. Ismét azzal a csalfa reménnyel, hogy talán mégsem lesz rá soha szükség, ez a gyerek zseni lesz, és úgy születik, hogy azt mondja: Édesanyám, kérek szépen egy papírzsebkendőt, ki szeretném fújni az orromat.
Na, zseni nem lett ez sem. Ellenben már 1 hónaposan taknyos, az igen.
Ha gyenge idegzetű vagy finnyás vagy, itt hagyd abba az olvasást. Én szóltam.
Szóval hallom éjjel, hogy szürcsög az én drága kislányom. És a szürcsögéssel engem alapból ki lehet kergetni a világból, pláne, ha a gyerekemről van szó, és szinte hallom, ahogy a takony egyre feljebb kúszik az agyába, na oda tuti nem, de biztos olyan helyekre, ahova nem kéne. Na és akkor én fogtam, és én magam a számmal kiszívtam. Zsepibe pü, és kész. OK, a gyerek ezt is utálta, de lényegesen egyszerűbb, pláne éjszaka, mint a korábbi módszer. Aztán még fokoztam a dolgot, mert volt, hogy lusta voltam felállni zsepiért, és úgy döntöttem, hogy úrinő nem köpköd. A fészbukkon valami hülye játék keretében megkérdezték az egyik ismerősömet, hogy vajon én ettem-e már taknyot, a válaszát sajnos nem láttam, mert nem voltam hajlandó regisztrálni, innen üzenem, hogy a helyes válasz: igen.
Drágaember szerint ez gusztustalan, de én mondtam neki, hogy jaj, ne finnyáskodjon már, ez csak bébitakony. (meg mást is, de kérésére az a témakör itt tabu)
A múlt héten viszont Nelli Shreket megszégyenítő ipari mennyiséget kezdett termelni az orrába, na akkor már feltámadt bennem az egészséges életösztön, és elővettem a porszívós berendezést.
És mi történt?
Ez a gyerek elkezdett kacagni, mint akit csiklandoznak! Mi van?!?! Persze gondolhattam volna, a kúpnál is röhögött, igaz, hogy úgy kilőtte a fenekéből, hogy csak repült, de nevetett akkor is. Tuti fejre ejtették a kórházban, csak előttem titkolják… vagy a harmadik gyereknél tényleg minden ennyivel egyszerűbb?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: