Kodi

A gyerekek már rég nyafogtak valamilyen háziállatért, és lesajnálóan húzták a szájukat, amikor a kertünkben élő madarakra, egerekre, vakondokra, békákra és gyíkokra emlékeztettem őket. Amikor egyszer Vincus egy fantáziadúsan Krumplinak elnevezett krumplibogarat dédelgetett két napig egy mindenféle luxussal felszerelt fagyis dobozban, kezdtem úgy érezni, hogy igazuk van. (Máig nem értem, miért tartott ki Krumpli a doboz mellett két napig, nem volt rajta a teteje … ez lett a veszte is, mert Tomi megetette „finom levessel”, vagyis rázúdított egy vödör sarat) Kell valamilyen háziállat, kell egy kutya. Lehetőleg a gyerekszerető (értsd. nem tépi le a gyerek fejét az első adandó alkalommal) , okos, jó házőrző fajtából. Végül Airdale terrier mellett döntöttünk.

Amikor én kicsi voltam, nekünk is volt Airdale terrierünk, apuék imádták. Szóval amikor meséltem, hogy azt akarunk beszerezni, teljesen lázba jöttek, hogy jaj de jó, mikor említettem, hogy menyiért vesztegetnek egy ilyet (törzskönyvvel 70ezer…), akkor a máskor tök skót apukám, aki még a tojást is képes lemérni a szupermarketben, csak annyit mondott ábrándos fejjel, hogy simán megéri. (végül így törzskönyv nélkül, nem is tenyésztőtől, csak ilyen hobbi tartótól sikerült beszereznünk jóval olcsóbban)

Szóval, a terv az volt, hogy befoltozzuk a kerítés alján lévő kisebb lyukakat, hogy ne tudjon kiszökni, építünk neki egy kutyaházat, és aztán, amikor már éjszaka sincs nagyon hideg, hozunk egy kiskutyát. Nos, a sorrend némiképp felborult, mert mindez még a holdon, viszont Drágaember még húsvét előtt egy 5 hetes kis szőrgombóccal állított haza. Elvileg ilyen kicsi korban még nem is lehetne elválasztani, de az anyjuk már vadalta el magától őket, és ahogy Drágaember mesélte, hát… nem éppen idilli körülmények között volt tartva, ezért el kellett hozni…. Úgyhogy most két bébim van itthon. A fiúk Kodinak nevezték el (így hívják a kedvenc klón parancsnokukat a csillagok háborújában). Beosztottam: a jobb kezem Nellié (cumi visszahelyezés, arc simizés, stb), a bal a kutyáé. (fülvakarás, cipőtől hessegetés, stb.) Vettünk neki babakutya tápszert, meg megkapott pár régi babajátékot. Remélem, nem keverem majd össze, hogy melyik csörgős plüsslabda a kutyáé és melyik Nellié…

Persze pont a megérkezésekor voltak azok a nagy hidegek, úgyhogy Kodi eleinte bent lakott a lakásban. Éjszakára bezártuk a fürdőszobába, mert OK, hogy kiskutya, de akkor se randalírozzon itt nekem felügyelet nélkül, ne másszon fel a gyerekeim ágyába, és ha valahová odapiszkít, azt azonnal szeretném feltakarítani, nem pár nap múlva az ágy alatt rátalálni. Na kérem, végre vége lett az éjszakai oá-oá-nak,  most lett nekünk éjszakai vaú-vaú.  De gyorsabban tanult, mint a lányom, 2 éjszaka után rájött, hogy minden OK, reggel kiengednek, meleg van, jó itt nekem.

Imádom különben, egy tünemény. Annak ellenére, hogy szétrágott már 3 papucsot, a gyönyörű lila tulipánjaimat lerágta, megtaposta, majd konkrétan lecsinálta, és ezek után nyugisan belefekszik a babakocsi aljába, amikor Nelli kint alszik, és így nem tudok bele közértből jövet kaját pakolni , valamint a kapálás is háromszor annyi ideig tart, mert lesből megtámadja a vasat és piszkosul kell figyelnem, nehogy levágjam a lábát. A reggeli kifli beszerzést is jól megbonyolította. Az öreg romos kapunkat már alapból csak két kézzel lehet kinyitni. Vagyis biciklit odatol, biciklit letámaszt, kaput nyit, biciklit kitol, kaput bezár. Mindeközben megakadályozni, hogy egy kutyakölyök kiszökjön, úgy, hogy ne fogjam meg (kiflit készülök fogdosni): ez már meghaladja a képességeimet, szóval Drágaember jön segíteni. Félig kómában, félig felöltözve. Jó lesz az úgy, majd ott tartja Kodit a tornácon. Jó kis kutya, jóóóól van, okos vagy, köpöd ki a papucsomat, fujjjj, jösszvisszaazanyád… Cicaaa! Vigyázz, megy a kutya! Óhogyaztaku+%/!Ł$…Csókolom Erzsi néni! Szép reggelünk van…Na, gyere ide te kis büdös dög, majd adok én neked!  – kész kabaré:-)

A fiúk is odavannak érte, főleg Tomi, na őt most aztán végképp be nem lehet vakarni a kertből sötétedésig. Persze ötvenegyedszerre is el kell neki magyarázni, hogy nem plüsskutya, hanem élő, nem is űrkutya, a fűnyíró fűtartálya pedig nem űrhajó, nem szeretne megtanulni két lábon járni, nem szereti a csokit, nem szabad lelocsolni, stb… Eléggé rajtuk kell tartsam a szemem, nehogy úgy járjon szegény,  mint a krumplibogár… – mondjuk ettől annyira nem félek mert Kodi azért tud magára vigyázni és eléggé hegyes kis fogai vannak.