Ásó, gyűszű, fakanál

A mesének vége…

„A mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat, ha itt lennél velem. Én mennék veled, de nem akarod, csak nézek utánad az ablakon. ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el, hogy most már menni kell.”   Á, javíthatatlan bőgőmasina vagyok. Nem akarok patetikus lenni, de az ember lánya… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!