-Anyaaa! Mikor jöhetek már haza egyedül az iskolából?
-Majd ha legalább harmadikos leszel.
-De az nagyon sokára leeesz!!!
-Hát igen.
… de a focipályára kimehetek egyedül? És az uszodába? Oda mehetek egyedül? Anyuuuu! Én már tudok úszni! Elbiciklizhetek Mamáékhoz egyedül? Na jó, de akkor legalább angolra engedj el egyedül!…egyedülegyedülegyedül….
Na, a minap elfelejtettem tejfölt venni, és épp a hűtőt készültem lefejelni, hogy a fene egye meg, hogy 40 fok van árnyékban, és akkor most hátra arc, 3 gyerekkel vissza a boltba, és Kodi, ne szökj ki! Marad az okos kutya! Hé, te se szaladj ki az útra, nem érdekel, hogy milyen cuki cica van a másik oldalon, itt állsz, mint a cövek, míg bezárom a kaput!, és énakarokelőlmenni – neeeem! éééén! és kérek gumicukrot! Kérek rágóóót! Én olyan verdás joghurtot kéreeeek! és nézdanyamittudok!- akrobatikus bemutató a pénztári sorelválasztó korláton…
…hm….
… Vince drágám! Mit gondolsz, át tudsz menni egyedül a boltba?
Nos a gyerek oda meg vissza volt, én meg már pánikoltam, amint kimondtam, (azért előtte még felhívtam Drágaembert, azt akartam, hogy bűnrészes legyen) de mégis mi baja lehet? Már 7 éves. Én 7 évesen már elmehettem egyedül a boltba… 5 perc séta ide, 2 olyan mellékutcát kell keresztezni, ahol 3 percenként ha elmegy 1 kocsi, mióta eszét tudja naponta járunk ezen az útvonalon, mindenkit ismerünk útközben, ismerjük az összes eladót is…adtam neki pénzt, megbeszéltük mennyit kap vissza, és hogy ha nem találja a tejfölt, akkor megkérdezi a boltos nénit.
Neki is indult nagy boldogan, én meg persze rátapadtam az ablaküvegre, és számoltam a perceket. Még sosem mászkált az utcán egyedül. Láttam, hogy ügyesen körülnéz, átmegy az úton, aztán eltűnt egy tuja mögött, és már nem láttam. Holnap kivágom azt a tuját. Legszívesebben utána kiabáltam volna, hogy állj meg, anya csak viccelt, de inkább próbáltam másra gondolni. Minden rendben lesz. Süt a nap, csicsergnek a madarak… a madarak…no kérem, róluk kellene példát vennem. Igen, a rozsdafarkú mama is milyen aranyosan tanítgatta repülni a fiókákat a minap. Aztán kirepültek, ez az élet rendje. Ja, és az egyiket kapásból le is vadászta Kodi. Tessék, ez a vége a nagy kiröpködésnek. ..kutyák… Te jó ég, mi van, ha Vincét megtámadja egy kóbor kutya? Egy nagy, veszett kóbor kutya…vagy elrabolják? Vagy nem néz szét rendesen, és elüti egy kocsi? Vagy leüti egy tolvaj? Vagy kificamítja a bokáját és ott ül majd egyedül a járdán? És ha hirtelen kitör a vihar?…
… mire hazaért, én már a békés kertvárosi környékünk minden bokra mögé orvul leselkedő pitbullokat, szervcsempészeket meg mutogatós bácsikat vizionáltam, és tényleg csak egy paraszthajszál választott el tőle, hogy megnézzem a neten, hogy nem mondtak-e mára jégesőt. Jött nagy büszkén, hozta a tejfölt, visszaadta a visszajárót, és este mindenkinek azt mesélte csillogó szemmel, hogy ő teljesen egyedül elmehetett a boltba. Édes kicsi fiam. Én meg azt kívántam, inkább locsolná le slaggal a száradó ruhákat…vagy veszekedne az öccsével egy lego droid lábán… azt a fajta idegességet sokkal jobban bírom.
