Vince 8 éves lett. Édes kicsi fiam…
Nem jutott dűlőre azzal kapcsolatban, hogy Harry Potteres, vagy jelmezes bulija legyen, én meg mondtam neki, hogy hát csináljunk elvarázsolt bulit, amire mindenki jöjjön jelmezben. Mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett neki az ötlet, majd kétnaponta más ötlettel állt elő saját jelmeze ügyében, végül Dér Jankónak öltözött. Nagyon vagány volt, majd’ megettem! Egy fodrász barátnőm belőtte, és kimosható festékkel fehérre festette a haját, én meg turkáltam neki dérjankós kék kapucnis pulcsit, meg szűk nadrágot. Meghintettem ezüst csillámporral, és tadaaaam: kiköpött olyan lett, mint az igazi! Tomi pókember lázban ég, úgyhogy ő pókember lett, még szerencse, hogy Vincétől örökölt pókember jelmezt, csak sajnáltam volna szegényt egész este abban a gumi maszkban, úgyhogy arcfestő ceruzával pingáltam ki az arcát. Nellike meg kapott kölcsön Hófehérke jelmezt, übercuki volt benne, kb. 10 percig, mert akkor sikerült telibebüfögni az egészet. Én is beöltöztem banyának.
Én meg bagoly lázban égek mostanság, és most ki is éltem magam: a meghívót papírbaglyok vitték, úgy ragasztottam fel a csőrét, hogy alá lehessen csúsztatni az összehajtott lapot, a búcsúajándék pedig mézeskalács bagoly volt, már nagyon rááll a kezem erre a mézeskalácssütésre. Bagoly kiszúróm sajnos nincs, de befogtam egy kávés üveg tetejét meg egy snapszos poharat és így is egész helyesek lettek.
Ami a tortát illeti, kipróbáltam valamit, amire már rég fentem a fogam. Vettem ékszerdrótot a hobbiboltban (virágkötözőt akartam először, de csak nagyonzöld színben volt), felvágtam kb. 20 centis darabokra, fondantból kiszurkáltam (volna… ha lett volna ekkora csillag kiszúróm, így egyenként kiszabogattam) csillagokat, és feltűztem rá. Amikor megszáradtak, ezüst ételfestékkel lefestettem őket, aztán a kész tortába szurkáltam. Ha már úgyis ott volt a kinyújtott fehér fondant, a mézeskalács baglyokra is szurkáltam ki szemeket a virág kiszúrómmal.
Aztán csináltam még pókokat hungarocell golyóból és zseníliadrótból, meg macskafejeket dekorgumiból. Van egy fajta mini négercsók, amit mi nagyon szeretünk (igazi klasszik, szintetikus, gyanúsan olcsó, de mint már említetem, nem vagyok egy mintaanya), és már egy ideje gyűjtöm a dobozát, mert a belseje nagyon szép óarany színű, most ebből csináltam meg a „Vince 8 éves” feliratot. Drágaember meg felfújta a lufikat, és fel is kötözgette szépen, hívott engem is, de mondtam neki, hogy kb. 15 percem van zuhanyozni, hajat szárítani, boszorkánnyá változni és felmosni, úgyhogy hagyjon békén. Mondta, hogy jó, de azzal ne törjem magam, hogy banyává változom, mert az már megvan.
A tortakrémet meg a mézeskalács tésztát is túlméreteztem, a maradékból nyújtottam 3 kisebb lapot, a krémmel meg megkentem, lett belőle ilyen mézes krémesszerűség. El is határoztam, hogy szenved ezentúl a halál azzal a dög macerás mézes tészta recepttel, tök jól működik ez az én Öreganyám féle egyszerű, de nagyszerű mézeskalács tésztámmal is.
Megjöttek a vendégek, egyik helyesebb volt, mint a másik, volt itt kalóz, pókember, kém, tündérke, páva (meseszééép!), rocker, focista, varázsló, karatés, indián, Harry Potter, cica, katona… Nellikém aranyos volt, először meg volt illetődve, nem értette, hogy miért jön egyre több furánál furább figura, nem sírt, de az ölemből nem volt hajlandó kimenni. Aztán feloldódott, és ott jött ment a többiek között.
Nem csak Nelli nem értette, hogy mi ez a népvándorlás, de a kutya sem, teljesen be volt sózva, Drágaember pórázra fogta, míg beengedte a vendégeket, hogy ne ugráljon össze mindenkit sáros mancsokkal. Mire mindenki megérkezett, szegény Drágaember úgy nézett ki, mint egy rajzfilmhős, aki megküzdött egy kutyafalkával.
Vince még az előkészületek alatt némi szemrehányással a hangjában kérdezte, hogy ugye lesz valami játék is, mert más anyukák szoktak olyat is csinálni. Mondtam, hogy jó, lesz. Azt találtam ki, hogy főzünk varázsitalt a régi réz üstömben, úgyis banyának öltözöm. Került bele sárkányvér, egérepe (ételfestékkel festett víz), fogsor, szem, giliszta (gumicukor), még csirkecsont és patkánypuki (egy üres bébiételes üveg aljába csöpögtettem romlott kovászos uborka levet – még a nyárról marad – és lezártam, a csepp megszáradt, a szag megmaradt: brrrrr…de büdös volt!)is. Amikor készen lett, kérdeztem, hogy ki akarja megkóstolni, én gondoltam, hogy majd világnak szalad mind, hát nem ott tolongtak, hogy Én!ÉN! ÉN IS! (???)
Drágaember meg csinált varázspudingot: műanyag poharak aljába dobott mindenféle gusztustalan (fogsor, szem) gumicukrot, és arra öntötte a pudingot, meg kellett találni, hogy mi van benne.
Másnap jött a család (nagymamák, nagypapák, nagybácsik, keresztszülők, unokatesók) megcibálni a gyerek fülét, kedden meg a suliba vitt kekszet, Tomi kb itt sokallt be, és közölte, hogy neki már elege van Vince szülinapjából, és most már beszéljünk inkább az övéről (május végi a szentem…), neki rengeteg ötlete van. Még jó, hogy a legkisebb csak 1 éves…:-)